2016. jan 19.

Angela Merkel Európája

írta: Kispál Richárd
Angela Merkel Európája

A német kancellár és az elit menekültpolitikájának értékelése

Angela Merkel ma Európának kétségtelenül egyszerre a legprominensebb, ezzel együtt pedig a legvitatottabb politikusa is. E kettősségnek az oka a kancellárasszony menekültpolitikájában keresendő, amely sokat szerint Európát alapjaiban veszélyezteti, míg támogatói a humanizmust, illetve egy új német gazdaság és társadalom megvalósítóját látják benne. A kontinensen és Németországon belül uralkodó jelenlegi politikai helyzet viszont egyre nehezebb helyzetbe hozza Merkelt, amely folyamatnak akár a vége lehet a kancellárasszony távozása is.

Felvetül a kérdés, hogy mi Merkel bevándorlás-politikában vallott álláspontjának az alapja, ezzel együtt pedig, hogy mi a német kormányzat célja? Merkel migránspolitikájának megértéséhez viszont össze kell vetni támogatóinak és ellenzőinek, nem utolsósorban pedig magának a kancellárnak is a motivációit.

tagesspiegel_de.jpg

A kezdetek: „Willkommenskultur”

Németország demográfiai mutatói a kétezres évektől drasztikusan romlanak, amit olyan előrejelzések is nyomatékosítanak, hogy 2050-re az ország lakossága a mai 80 millióról a jelenlegi tendenciákat folytatva akár 55 millióra is csökkenhet. Ennek az elöregedésnek a megállításához vagy egy „népességrobbanásnak” kellene bekövetkeznie, aminek a finanszírozása és megvalósítása szinte lehetetlen[1], vagy pedig egy intenzív munkaerő beáramlásnak, ami nem példanélküli a II. világháború utáni német történelemben (lásd. törökök és Közép-Kelet-európaiak érkezése az országba). A „fogyás” megállításához évi közel 300 000 ember Németországba való betelepülésére lenne szükség, ám ez a statisztika kidolgozóinak megfogalmazásában együtt járna az ország és a német nép erőteljes karakterváltásával, átalakulásával.

A német politika eme demográfiai és az abból fakadó gazdasági jelenségek, mint a szociális ellátórendszer válsága, illetve a nyugdíjrendszer finanszírozhatatlansága miatt egy kényszerpályán mozog, miután fent kívánja tartani a jövőben is Németország domináns európai pozícióit. Eme európai státusz megőrzéséhez viszont nem engedheti meg a kontinens vezető hatalma, hogy az ország lakossága erőteljesen lecsökkenjen, emiatt kénytelen volt a nemzetközi folyamatok változása révén bekövetkezett embertömeg áramlásból, az úgy nevezett menekültválságból, megkísérelni saját „társadalmi és demográfiai utánpótlását”.

indexmundi_com.gif

Ahhoz, hogy megértsük a német politikai elit bevándorlásban vallott álláspontját és az abban bekövetkezett változásokat, egészen vissza kell menni a 2014-es évig, amikor a hullám első jelei kezdtek megjelenni a kontinens, majd pedig Schengen határának mentén.

Kezdetben a német politikai elit és a társadalom is egyaránt optimista volt. A korábbi integrációs sikerek mentén úgy tartották, hogy a frissen érkező Közel-keleti bevándorlókat is a már bevált módszerek mentén lesznek képesek integrálni, akárcsak a „keletnémet” polgárokat, valamint a XX. század végén érkező török munkavállalókat. A módszer adott volt: először arányosan szétosztani a „frissen érkezetteket” a tartományok között, majd „megtanítani őket a német nyelvre”, hogy mihamarabb munkába állhassanak és saját, valamint az ország gyarapítását megkezdhessék. Németország bízott „munka-alapú kultúrájának” vonzerejében és az oktatásban, mint a kultúrák közötti különbségek közvetítőjében. Az integráció tudatában ennélfogva mind Angela Merkel, mind pedig a CDU-SPD nagykoalíció olyan kommunikációt folytatott, amely bátorította az Iszlám Állam, valamint a háború elől menekülőket, hogy Németország felé induljanak meg. A jobb élet reménye azonban olyan százezreket is útnak indított, akik a gazdasági „jobb-lét” céljából akartak eljutni Európába, amely hatalmas mértékű tömeggel a német elit nem számolt.

regionale2016_de.jpg

Németország fő célja az volt, hogy a háború sújtotta, főképp Szíria és Irak északi részéről érkező, többnyire keresztény gyökerű embereket fogadja be, kiknek esetében a kulturális különbségek alacsonyabbak, mint egy afgán, vagy iráni polgárnál. Ugyanakkor a több, mint 1 millió Németországba vándorolt közül jelentős tömegek igyekeztek kihasználni az ország jóhiszeműségét, a menekültügyi „kiskapukat”, illetve sokaknak nem volt célja az integráció sem. A német társadalom és az elit ugyanakkor döntő többségében ekkor, 2015 nyarán, még a bevándorlás pártján állt, amit erősített a kancellár személye és korábbi politikai sikerei is. Az országot a menekültkérdésben való fokozott részvételre irányozta elő továbbá az a keserű történelmi örökség is, amit a II. világháború óta hordoz. Így Merkel egy erős Németországgal és a társadalom támogatásával a háta mögött, illetve országának az EU-ban való domináns pozíciói révén joggal gondolhatta, hogy sikerül a bevándorlás-krízist a korábbi eredményekből kiindulva kordában tartani. Összességében a racionalizmus, a jóhiszeműség és a menekült-védelem eszméje határozta meg a német politika 2014-2015 közötti fő irányvonalát, ami az úgy nevezett „Willkommenskulturban” testesült meg. Azonban a hatalmas embertömeg, az integráció sikertelensége (erőteljes kulturális különbségek), valamint Európa országainak az ellenállása erodálni kezdte a merkeli álláspontot.

welt_de.jpg

 

Kiábránduló, majd radikalizálódó társadalom

2015 nyarától az európai politikában és a német belpolitikában is egyre erősödni kezdtek azok a hangok, amelyek a bevándorlás mérséklését, majd pedig megállítását helyezték kilátásba (a bevándorlás-ellenességet felvállaló pártok előretörése Dániában, Svájcban és Ausztriában). Németország esetében egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy az országba sokan „illetéktelenül” érkeztek, azaz nem menekültek, hanem olyan gazdasági migránsok, akik az integrációt sok esetben megtagadják. Egyre gyakoribbá váltak a konfrontációk a német lakosság, illetve a menekülttáborok lakói között, ami fokozott elégedetlenséghez vezetett országszerte. Ezt a feszültséget a bevándorlást megtagadó mozgalmak, pártok, mint a Pegida, valamint az Alternative für Deutschland (AfD) kihasználták szavazatszerzés céljából, de a kormánykoalíción belül is szembetűnő elvi különbségek jelentkeztek (CDU-CSU konfrontáció). Az eredmény viszont szemmel láthatóan a német társadalom bizalmának töréséhez, a bevándorlás támogatásának csökkenéséhez vezetett, nem utolsósorban pedig Angela Merkel korábban megingathatatlannak hitt pozícióját is egyre többen kérdőjelezték meg.

cbsnews_com.jpg

Eközben kontinentális szinten a bevándorlásban érintett államok sorra vezették vissza a határellenőrzést, vagy szigorítottak a bevándorlási feltételeken, gyakran kritizálva az EU-t és a CDU-CSU kancellárját menekültpolitikájuk miatt. Megbukott az az elképzelés is, hogy az Európába érkezetteket kvóta-szerűen, arányosan osztanák szét a tagállamok között, egyre többen a közös határvédelem felállításának szükségességét hangoztatták. Nem kedvezett a merkeli befogadó álláspontnak a 2015 novemberében Párizsban lezajlott terrorista támadás sem, valamint azon tény, hogy az Iszlám Állam beférkőzött a többségében muzulmán vallású bevándorlók soraiba, egyre inkább a bevándorlással szembe fordította az európai társadalmakat. A 2015-ös év második felétől a média több esetben tudósított olyan eseményekről, amely a befogadó társadalmak és a frissen betelepültek közötti kulturális különbségekre, megnyilvánuló ellentétekre helyezte a hangsúlyt (nőkkel szembeni atrocitások, közrend zavarása, közbiztonság csökkenése), bizonyítva az Európába törés nélkül áramló tömegek megállításának szükségességét.

spiegel_de_2.jpg

A merkeli politika ugyanakkor továbbra is kiállt azon álláspontja mellett, hogy nem lehet megbélyegezni közel 1 millió embert néhány kritikus eset miatt, továbbá igyekezte visszafogni a szélsőségeket, a társadalom radikalizálódását meggátolni. A cél továbbra is a már Németországba érkezettek beintegrálása a német gazdaságba, valamint a társadalomba (főképp a képzettebb munkaerő, leginkább a szírek esetében). 2015. szeptemberétől viszont a német „mainstream” politikai vonal is változtatott álláspontján, miszerint nem szerencsés a korlátlan beáramlás a kontinensre, továbbá a menekültügyi szabályozáson is szigorítások szükségeltetnek, nem utolsósorban pedig a bevándorlás-krízist közös nemzetközi fellépéssel a kibocsátó országoknál kell megoldani. A bevándorlás-politikában eszközölt változtatások ellenére a német kancellár támogatottsága jelentős mértékben csökkent és immáron korábbi politikai szövetségesei, sőt a kormányzat tagjai is felszólaltak Merkellel szemben.

 

Merkel kitart

2015 októberére csak a Németországba igyekvők száma elérte a 800 000 főt, míg év végén ez az adat már meghaladta az 1 milliót, amivel egy időben az ország megtelt, óriási költségeket róva a német államra és a társadalomra. Zsúfolt menekülttáborok, többletkiadások, elégedetlen bevándorlók és a helyenként romló közbiztonság miatt kiábránduló befogadók jellemezték ezt az időszakot. A megnövekedett feladatmennyiség a német hatóságokat is nehéz helyzetbe hozta, nem beszélve a kormányzaton belül egyre inkább felszínre kerülő polarizáltságról. Az első jele a kormányzati válságnak a CDU testvérpártjának, a CSU-nak, valamint annak vezetőjének, Horst Seehofernek, a bevándorlásban vallott álláspontjának radikális változása volt. Seehofer a CSU 2015. november 20-22-i tisztújító kongresszusán nagy többséggel lett újfent megválasztva pártja elnöki posztjára, ahol a „Merkel-érában” első alkalommal kapott a kancellár és politikája éles bírálatokat. A közvélemény és a politikai elit az év végén egyöntetűen elvárta Merkeltől, hogy maximalizálja a Németországba betelepülők létszámát, amely rendre elutasításra került, holott már jeles kormányzati politikusok, mind Thomas de Maiziére vagy Wolfgang Schäuble is az ügy mellé álltak. A kancellár azonban nem hátrált meg, a népszerűsége viszont vészesen csökken.

timesnewdaily_com.jpg

A legfrissebb, 2016 januári felmérések arról árulkodnak, hogy a társadalom lépéseket vár Merkeltől, amelyek hiányában lassan a lakosság nagy része elégedetlenné válik személyével és megkérdőjeleződhet a belé vetett bizalom is. A ZDF országos közszolgálati televízió Politbarométer felmérése szerint 2015 januárjában a német lakosság 60 %-a szerint az ország nem tud megbirkózni a menekültválsággal, míg Angela Merkel menekültügyi tevékenységével kapcsolatban a megkérdezettek 57 %-a elégedetlen, míg mindössze 39 %-a elégedett. Csökken a kormánypártok támogatottsága is, jelenleg a CDU-CSU 37 %-on, míg az SPD 24 %-on áll, szemben a bevándorlásellenes AfD-vel, amely jelenleg 11 %-on áll. A kancellárasszony népszerűsége 2011 óta nem látott „mélyponton” van.

Merkel kettős megítélését mutatja, hogy míg Európában sokan ellenzik menekültpolitikáját, addig a tengerentúlon a Time magazin „az év emberének” választotta, hovatovább a „szabad világ kancellárja” jelzőt is kivívta magának. Angela Merkel személye hasonlóan a magyar társadalmat is megosztja, amit a Nézőpont Intézet 2016. januári felmérése is mutat: a megkérdezettek 42 %-a rossz véleménnyel, míg 39 %-a jó véleménnyel van Merkelről, míg 7 %-uk nem ismeri. Egy biztos, a bevándorlás-válságban vallott aktív szerepe miatt a német kancellárasszony Európa jelenét így vagy úgy, de jelentősen átformálta és ez már most a társadalmi megítélésében is mérhető. Kérdés, hogy mit hoz a jövő.

A bizalom határán

A szilveszteri kölni események egyértelműen az együttélés hiányosságaira és a bevándorlók integrálatlanságára engednek következtetni, míg a média tájékoztatásának elmaradása a háttérben húzódó komoly problémákra utal. A jelenlegi német kormányzat akarata ellenére túlontúl szabadjára engedte a „bevándorlás gyeplőjét”, emiatt az országban a közrend romlott és egyre többen igénylik a „rend helyreállítását”. Egyesek szerint nem volt Merkelnek legitimációja arra, hogy lassan másfél millió embert beengedett Németországba. Legutóbb Horst Seehofer, bajor miniszterelnök fejezte ki újabb aggályait, ultimátumot címezve Merkel ellen, azaz amennyiben nem tesz lépéseket a kancellár a bevándorlók áramlásának visszaszorításában, úgy bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene. Jelen helyzetben pedig nem biztos, hogy Angela Merkel újra el tudná nyerni a Bundestag bizalmát.

Kispál Richárd

a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjasa

ntp.png

 

A cikk hivatalosan elérhető az alábbi linken: http://barankovics.hu/cikk/idoszeru/angela-merkel-a-politikai-bizalom-hataran

 

Szakirodalom és forrásjegyzék

Az Alternative für Deutschland mozgalom honlapja: https://www.alternativefuer.de/

Hécz-Obermann Andrea: Drámai prognózis: több millióval csökken a népesség. Forrás: 168ora.hu (http://www.168ora.hu/globusz/nemetorszag-nepesseg-demografia-csokkenes-bevandorlok-50998.html)

Két hete van Merkelnek. Forrás: 888.hu (http://888.hu/article-ket-heten-belul)

Kispál Richárd: „A józan ész politikája”. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/cikk/idoszeru/a-jozan-esz-politikaja)

Kispál Richárd: Európai gyász. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/cikk/idoszeru/europai-gyasz)

Leállíttatták a Merkel ellenei aláírásgyűjtést. Forrás: Magyar Idők (http://magyaridok.hu/kulfold/leallittattak-a-merkel-ellen-alairasgyujtest-301099/)

Merkelt alkotmánybírósági panasszal fenyegeti Seehofer. Forrás pestisracok.hu (http://pestisracok.hu/merkelt-alkotmanybirosagi-panasszal-fenyegeti-seehofer/)

Merkel-Seehofer terv: Az Észak-afrikaiak gyors kitoloncolás a cél. Forrás: mno.hu (http://mno.hu/kulfold/az-eszak-afrikaiak-gyors-kitoloncolasa-a-cel-1324103)

Négyéves mélyponton Merkel népszerűsége. Forrás: mno.hu (http://mno.hu/kulfold/negyeves-melyponton-merkel-nepszerusege-1323849)

Nézőpont: Obamát és Putyint szeretik a magyarok, Merkel viszont megosztó. Forrás: mandiner.hu (http://mandiner.hu/cikk/20160113_nezopont_obamat_es_putyint_szeretik_a_magyarok_merkel_viszont_megoszto)

 

[1] Statisztikailag ma 1 nő Németországban 1,38 gyermeket hoz világra élete során, ami világviszonylatban az egyik legkedvezőtlenebb mutatót eredményezi.

Szólj hozzá

bevándorlás integráció kancellár konfliktusok Európa Németország XXI. század Merkel CDU Seehofer társadalmi ellentétek