2016. jan 17.

Recenzió: Az instabilitás kora

írta: Kispál Richárd
Recenzió: Az instabilitás kora

Szabó Tibor munkájának értékelése

Az instabilitás kora?

page_1_thumb_large.jpg

Nemrég jelent meg Szabó Tibor Az instabilitás kora című legújabb könyve. A cím hallatán a kötettől egy kizárólag a globalizációt gazdasági, társadalmi, politikai, maximum technikai értelemben vizsgáló, jól lehatárolt kötetet vártam, ehelyett egy, a mindennapjainkat szinte minden szegmensében átszövő kánont kaptam, amely megkísérel – többségében sikeresen – előbb felvázolni, majd megválaszolni kritikai jelleggel minden aktuális problémát, amelyet a Szabó Tibor instabilitásként egy gyűjtőfogalomban megjelöl.

A mű ismertetését egy kiváló, a változás filozófiáját megfogalmazó idézetet kiragadva szeretném kezdeni: „Mi mindig valamilyen adott, már kialakult és időlegesen rögzült helyzetbe születünk bele. Azt tartjuk normálisnak, adottnak, megváltoztathatatlannak. Beleéljük magunkat ebbe a prezentista világfelfogásba és azt idillikus állapotnak tartjuk. Még akkor is, ha ez nem mindenben jó, sőt az is lehet, hogy nehéz, bonyolult, vagy éppen ellenséges velünk szemben. Az emlékezet is megszépíti az eseményeket. A jót és a rosszat egyaránt képesek vagyunk megszokni, igyekszünk hozzá alkalmazkodni. Ezen a múltról kialakított képen nem akarunk, nem szeretünk változtatni. Még akkor sem, ha közben más tények merülnek fel.” E sorokat, valamint a mű filozófiai igényű résztémáit olvasva az ember önkéntelenül valamilyen szinten újradefiniálja saját gondolkodását, megkérdőjelezi a saját maga által ismert világ milyenségét, végül pedig identitását is górcső alá veszi. Az olvasó így a Szabó Tibor által adott „diagnózist” a világról a „saját bőrén” is megtapasztalhatja. A mű egyik alapértékét számomra e filozófiai eszmefuttatás és szemléletmód jelenti.

Az értékválság bemutatását követően a változás folyamatának, az instabilitásnak, a modernizációnak definiálása mellett a mű már rögtön az első lapokon egy rendkívül alapos vonatkozó nemzetközi és hazai szintű szakirodalom elemzést végez, amely véleményem szerint olyannyira szerteágazó és sokrétű, hogy nagymértében növeli a munka értékét. Csak néhány nevet kiemelve Szabó Tibor összefoglalja Giddens, Dahrendorf, Castells, Chomsky és Wallerstein munkáját, továbbá szól a szakterületének számító francia politológusok elméleteiről is. Ezen alig több, mint tíz oldalban elsajátíthatjuk a globalizációval szemben és mellett érvelő kutatók által megfogalmazott nemzetköziesedés, az elszabadult világ, a hálózati társadalom, a cseppfolyós világ, a társadalmi szétesés vagy a kockázati világtársadalom teóriáit. Ez a fajta kanonizációs igény mellesleg az egész művet végigkíséri, emelve annak tudományos értékét.

Az elméleti áttekintést követően a szerző egy általános kérdést intéz az olvasók, egyben pedig a kortársak felé: „Ma van-e egyáltalán stabilitás a világban?” Niklas Luhmannt idézve pedig rögtön a következő választ adja: „Rövidtávon sok minden stabilnak tűnik, ami hosszútávon viszont már nem az. Ezért lehet az, hogy a világban a dolgoknak van állandó minősége, stabil jellege. Ha ugyanis ez nem így lenne, akkor az állandó egymásba alakulás helyzete jönne létre, ami a jelen világstruktúra megsemmisüléséhez vezetne. Stabilitásra elementáris szükség van tehát. Jelen világunk éppen ezt ássa alá a globálissá tágult világban.”

De melyek azok a tényezők, amelyek fenyegetik az emberiséget, vagyis miket is ás alá a globális világ? A szerző művében vizsgálja a gazdasági és ökológiai problémák összefüggését, a migráció nemzetközi, de a magyarországi folyamatát is, a technikai fejlődés hatalmas iramát, a nemzetállamok átalakulását, a geopolitika változásait, a fogyasztói társadalom struktúráját és az ember természetének formaváltozásait, de a felsorolás még korántsem véges. A szerző és több, idézett kutató szerint amennyiben ez a folyamat továbbra sem lassul, úgy az emberiség egy megállíthatatlan folyamat felé halad, amelynek a vége akár a bolygó pusztulása is lehet. Az apokaliptikus világképpel szemben azonban az olvasó rögtön egy alternatívát is kap válságkezelő eszközként, a visszafogott fejlődés elméletét Serge Latouchetól, azt alaposan bemutatva és elemezve. „Szerintünk új felvilágosodásra van szükség. Parafrazálva Kantot, azt mondhatnánk, hogy az emberiségnek ki kell lépnie a maga alkotta nagykorúságából, amellyel csak saját közvetlen, jelenlegi érdekeit követve tulajdonképpen semmibe veszi természeti környezetét. Olyan élhető világot kell teremteni, amely úgy fejlődik tovább, hogy közben szisztematikusan visszafogja a profit maximalizálására törekvő gazdasági növekedést. Az emberiségnek önkorlátozásra van szüksége ahhoz, hogy ha túl akar élni a Földön.”

A tanulmány második szakaszában a globalizációhoz köthető folyamatok, mint a nemzetállamok szerepének átalakulása, esetlegesen kiüresedése, a migrációs tendenciák változása, a multikulturalizmus jelensége, az identitás keresés, a biztonságpolitikai kihívások, valamint Európa szerepének változása kerül a középpontba, ezen nagyobb kategóriák kifejtése zajlik. Számomra meglepő módon a globalizáció tárgyalása e problémakörök feltárását követően lezárul és egy roppant változatos politikatörténeti elemzés következik, bizonyítva, hogy „Az instabilitás korá”-hoz nem csak a globalizációval fémjelzett folyamatok tartoznak, hanem akár a szélsőséges politikai pártok megerősödése, vagy pedig csak egyszerűen adott politikai pártrendszerek – főleg az olasz és a francia – transzformációja.

A politikatörténeti elemzés mélységét mutatja, hogy Szabó Tibor egészen visszanyúl Dantéig, Giordano Brunóig és Leonardo da Vinciig, kiknek politikaelméleti és etikai téziseit bizonyos mértékben átülteti napjainkba, főleg a tudomány és a politika viszonyát tekintve. A középkori egyetemes politikai gondolkodás vizsgálata mellett az olvasó átfogó képet kap a huszadik századi olasz politikai filozófiáról, a futuristákról, valamint Antonio Gramsci politikai gondolkodásáról és fasizmus-elméletéről, amely irányvonalak mind egy adott válság nyomán születtek meg, arra reflektálva, utalva korunk globális világának a válság-szerű kihívásaira is. A műnek egy jelentős része a jelenlegi olasz és francia politika erőviszonyaira, változásaira tér ki, amely sajátos szemüvegen keresztül vizsgálja Európa két fontos országának a közéletét, politikai rendszerét, egyfajta hiánypótlásként a magyar tudományos életben és közgondolkodásban. A két ország vizsgálatakor nagy hangsúlyt kapott a szélsőjobboldal erősödése, azok társadalmi támogatottságának növekedésének okai, illetve európai viszonylatban való megjelenése, összekapcsolódva a migráció és a globalizáció kérdésével.

A francia és az olasz politikatörténeti elemzést követően a szerző, a műben mindaddig megfogalmazott téziseket, állításokat és jelenségeket egy gócpontban, Magyarország jelenlegi helyzetében, a magyar politika és társadalom aktuális viszonyainak elemzésében, bemutatásában történik meg. Véleményem szerint az, hogy a globális tendenciákból, problémákból a mű helyi, országos szinttű következtetéseket képes levonni, bizonyítja, hogy világunk „mennyire függ mindentől” és az instabilitás valóban az élet minden területén jelen van, ezáltal a kötet egy aktuális, feszítő kérdésre adott korrekt alternatíva.

Szeretném újfent felhívni a figyelmet a kötet érdemeire, különlegességére. Nem csak a vizsgált téma és a módszer az érték ebben az imént röviden összefoglalt 220 oldalnyi kánonban, hanem az a szemléletmód és egyben vállalkozás is a probléma bemutatására, cselekvésre ösztönzésében, amit „Az instabilitás kora” című mű képvisel. A könyv egyik üzenete, hogy „az instabil világot valahogy mégis a stabilitás felé kellene irányítani.” További értéke a kötetnek, hogy a munka egyszerre szolgálhat segítségül akár egy egyetemi hallgató számára a vizsgára való felkészülésben, akár egy a problémában már jártasabb szakértőnek is, vagy csak a téma iránt érdeklődőknek.

Kispál Richárd

a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjasa

ntp.png

A kötet elérhető az alábbi linken: http://issuu.com/belvederemeridionale/docs/szabotibor_az_instabilitas_kora_201

Szólj hozzá

elemzés recenzió társadalomelmélet modern társadalom XXI. század