2015. dec 04.

A török kávé

írta: Kispál Richárd
A török kávé

Egy kedves ital, vagy az identitáspolitika egyik eszköze

Az alcímben feltett kérdésre a válasz: mindkettő. A török kávé története végighúzódik a Balkán nemzetközi politikai, nagyhatalmi és népek közti konfliktusainak históriáján, de más kultúrákban is nagy szerepet tölt be. Az ominózus kávé volt már "szerb" kávé, ugyanakkor egy időben a bosnyákok is maguknak vindikálták a különlegesség eszmei birtoklásának a jogát, hovatovább a török-szerb viszony rendeződésével térségünkben újfent visszanyerte mai, török kávé elnevezését. Egy biztos, az ital fogyasztása nem függ a nemzetiségtől, szerbek, horvátok, bosnyákok, törökök, vajdasági és anyaországi magyarok is egyaránt előnyben részesítik, ezáltal pedig egy kicsit az ital kultúrájából a sajátjukba is átemelnek részleteket, azaz magukénak vallják a török kávét. De, hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk, nem kizárt, hogy újra más nevet fog kapni a "turska kafa", világunk és az azt meghatározó politika változásával.

20151125_102220.jpg

Egy remek kávé egy remek cseh íróval

"Kortyolható történelem némi zaccal..."

A mi kultúrkörünkben török kávéként elhíresült ital eredetileg arab és török eredetű, gyökerei a XVI. századi Oszmán Birodalomig nyúlnak vissza. A kávé történelme szerint az első szállítmányok Jemenből érkeztek I. Szulejmán számára, amely finomra darált, dzsezvában történő, cukorral elkevert főzési módszer elterjedt a török elit köreiben. Így az 1550-es években sorra nyitottak Isztambulban a korabeli értelemben vett "kávézók". A török hódítással együtt elkerülhetetlenné vált, hogy bizonyos elemek átvételre kerüljenek az elfoglalt területeken, mint a Balkánon is, emiatt a "török kávé" elterjedhetett a délszláv népek körében, de a görögöknél és Cipruson is megjelent. A XVII. századra már nem csak az Oszmán Birodalomban fogyasztották a kávét "török" módon, de Franciaországban és Velencében is. A törökök XIX. századi visszaszorulásával és a térségben a balkáni népek függetlenedésével nem járt együtt az évszázados együttélés nyomán elterjedt szokások "lerázása", emiatt a török kávé továbbra is a közélet és a magánélet egyik jelentős eleme maradt. A XIX-XX. században Közép-Kelet-Európában elterjedt a nacionalizmus eszméje, amely a valóság minden elemét ideológiai alapok mentén kívánta meghatározni, így az olyan "részletek", mint a török kávé, e logika mentén bosnyák, szerb, görög, vagy ciprusi kávévá avanzsálódhatott. Ma újfent török kávéról beszélhetünk, amikor e módszer mentén főzzük a finomra darált kávét.

index.jpg

Személyes találkozás

Először tanulmányaim és egy szabadkai csoporttársam révén találkozhattam ezzel a különleges ízvilággal, Vajdaság egyik etnikai és kulturális értelemben vett színes városában, Szabadkán. Bevallom, igen bizalmatlan voltam, mivel zavart, hogy a csésze alján nagy mennyiségű zacc található, ami Magyarországon igen szokatlan. Viszont az első korty után megértettem és megízleltem egy teljesen új világot, amit nem tudtam elengedni. Onnantól kezdve, amikor Szerbiában  jártam, elengedhetetlen "kellékké" vált az a jó kis kávé, amit évekkel ezelőtt ittam és maga a környezet is, ahol fogyaszthattam: minden egyes korzóban megismertem új embereket, új főzési technikákat, valamint egy kicsit többet Vajdaságból, többségből és kisebbségből egyaránt.

img_20150616_184238.jpg

De, hogy mi az igazi kuriózuma ennek a kávénak és a fogyasztásának? Elbeszélések alapján és részben saját tapasztalatok révén is elmondhatom, hogy évtizedek óta nem változott a kávé ízvilága. Lehet, hogy a neve, vagy a csomagolása politikai rendszerenként, gazdasági helyzetenként újrafogalmazódik, változik, de az íz nem. Talán ez az a vonása, amely egy szerb, egy magyar, vagy egy más balkáni néphez tartozó számára ugyanazt jelenti, amikor beleiszik egy csészébe. Vannak dolgok, értékek, amelyek állandóak. Lehet, hogy nem szerencsés egy kávéval azonosítani a XX. századi közös történelmünket, de a történelem igazi ereje a mindennapokban rejlik. Egy ilyen apró kis tényező, mint a kávézás és annak kultúrája, amely a szokásunkká válik az évek alatt, beépül a bioritmusunkba, nem csak egy átlagos napunkat, de világnézetünket is meghatározza. Engem különösen örömmel tölt el az a tudat, hogy a reggeli és a délutáni csészém ugyanazt az italt tartalmazza, mint a szomszédos államokban lévő embereké, ilyenkor talán egy kicsit úgy is érezhetjük, hogy a magyarság nincs egyedül Európában, a környező népek, érzések, szokások óhatatlanul hatnak egymásra.

És ezen a ponton fel lehet tenni a kérdést, hogy amennyiben ugyanazt "isszuk", érezzük, cselekedjük a mindennapokban, akkor valóban ily nagy jelentőséget kell tulajdonítani a múltból gyökerező ellentéteknek? Természetesen erre a kérdésre ezer módon választ lehet adni, ideológiai, kulturális, vagy pusztán racionális alapon, nekem nem tisztem döntést hozni. Egy dolog viszont állandó: több lettem ennek a "történelmi török kávénak" a fogyasztásával és remélem még sokáig maradhat a mindennapjaim része. A kultúrám egyik fontos elemévé vált a turska kafa: egy kedves csókai barátom révén - mivel Magyarországon nem kapható - rendszeresen újratöltetik a készletem, ezek után, ha egy kedves ismerős, rokon, vagy jóbarát tér be hozzám, a "kislábas" rögtön a gázrózsán találja magát és már forr is benne a "balkáni ízvilág". Így pedig lehetőség teremtődik arra, hogy egy kellemes diskurzuson a közös történelmünk, ha csak egy kávén keresztül is, de megelevenedjen.

Mert a világunk nem fekete és fehér, csak, hogy a kávé példájánál maradhassak, lehet "zaccosan barna" is.

20151117_180442.jpg

E bejegyzés és a blog számos tartalmának elkészítésénél is egy remek DonCafe török kávé nyújtott segítséget. :)

 

Kispál Richárd

Forrás: turkishcoffeehistory.com (http://www.turkishstylegroundcoffee.com/turkish-style-coffee/turkish-coffee-history/)

Szólj hozzá

kultúra török szerb életmód magyarság kisebbségek etnikum török kávé többségi Európa XXI. század Kárpát-medence turska kafa turkishcoffee