2015. nov 10.

Fogyásban, szórványban

írta: Kispál Richárd
Fogyásban, szórványban

A Kárpát-medencei magyarság megmaradási lehetőségei

A kisebbségi létnek számos oldala van, amelyeket egy relatív homogén társadalomban élő állampolgár nehezen ért meg. Nem csak mi, anyaországi magyarok, értelmezzük sajátosan a határon túli magyarságot, hanem a környező államok többségi nemzetei is. Már pedig eme nemzetrészek milliónyi sajátossággal rendelkeznek, kezdve a lokális identitástól a nyelvjáráson át az adott többségi nemzethez való viszonyig és még sorolhatnánk. Egy tény azonban biztos, a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma jelentősen fogy. Ez a demográfiai mélyrepülés nem új keletű, már évtizedek óta zajlik és vélhetőleg a XXI. században nagy átalakuláshoz fog vezetni, akár a közösség eltűnésével is fenyegethet. Különösen veszélyeztetettek az úgy nevezett szórványban élő kisebbségi magyar közösségek, akik eltűnésének megakadályozásához nem csak kisebbségi, de Kárpát-medencei összefogás szükséges.

E nehéz helyzetben lévő magyarság felkarolására alapították még 2011-ben A Magyar Szórvány Napját, a romániai magyarság kezdeményezéséből, amely idén már negyedik alkalommal kerül megtartásra, határokon átnyúlva.

erdely_ma.jpg

A Magyar Szórvány Napja

Mielőtt mélyebb elemzésre kerülne sor a 2011-ben elfogadott emléknapot illetően, érdemes fogalmilag meghatározni, hogy mit is értünk szórvány alatt, miben különböznek a szórványban élők a kisebbségi lét kategóriáján belül. Szórványmagyarságnak azon kisebbségi közösségeket nevezzük, akik nem csak az anyaországtól vannak elválasztva, ellenben az adott országon belül élő tömbmagyarságtól is. E közösségek mind területileg, mind pedig nyelvileg elhatároltak az esetlegesen egy-egy régióban akár többségben lévő honfitársaiktól és szinte kivétel nélkül kisebbségben vannak (20 % alatt, emiatt több esetben a perszonális autonómia adta jogokat sem élvezik), ami már rövidtávon elvándorláshoz, nyelvelhagyáshoz, végül pedig asszimilációhoz vezet[1]. A XXI. században a környező államok magyar kisebbségeit illetően egyre nagyobb hányada kerül a magyarságnak e státuszba, válik magára hagyottá, ez az állapot pedig egy emberöltő alatt jelentős fogyást, végül egy-egy közösség megszűnését eredményez(het)i. Ma a környező államok magyarságát illetően kijelenthetjük, hogy a Csallóköz, a Bácska Tisza-menti része és Székelyföld kivételével az összes határon túli magyar szórványban él.

A szórvány-tömbmagyarság dichotómia minden környező állam magyar kisebbségének belső létét és sajátos társadalmi struktúráját meghatározza, amely különösen igaz a romániai magyarságra, ahol igen éles ellentét tapasztalható a székelyföldi, a partiumi és a bánsági magyarság helyzete között. Ezen ellentétből fakadóan a Magyar Szórvány Napja is e közösség kezdeményezésére született meg 2011-ben (a helyi magyarság érdekképviseletének, az RMDSZ-nek, a koordinációs munkájával), amely azóta Kárpát-medence szerte elterjedtté vált a magyar nemzet berkein belül.

rmdsz_ro.jpg

A Magyar Szórvány Napja minden évben november 15-én kerül megtartása, Bethlen Gábor, erdélyi fejedelem, születésének évfordulója alkalmából. A dátum kiválasztása több értelemben szimbolikus, egyszerre jelképezi Erdély aranykorát, valamint Bethlen Gábor 1580-ban, abban a Hunyad-megyei Marosillyén született, amely ma már szórványterületnek tekinthető. A rendezvénysorozat egyértelműen fel kívánja hívni a figyelmet azon magyar közösségekre, akik leginkább ki vannak téve az asszimilációnak területi elhelyezkedésükből és létszámukból következőleg. Ezek a közösségek főleg Romániában vannak jelen, ahol mintegy 450 000 magyar ajkú ember él olyan településen, ahol a magyarság aránya kevesebb, mint 30 % és e területeken létszámuk népszámlálásonként drasztikusan fogy. Az asszimiláció veszélye azonban nem csak Romániában van jelen, hanem az összes magyar közösséget illetően, emiatt nem elég csak a tömbterületen élőket támogatni, a kisebbségnek és a magyar kormánynak egyaránt ki kell vennie a részét az e közösségek megőrzéséért folytatott küzdelemből, tevékeny szórványstratégia megalkotására van szükség.

A Magyar Szórvány Napjának kiteljesedését bizonyítja a magyar Országgyűlésben 2015. szeptemberében a kormánypártok részéről benyújtott határozati javaslat, amely november 15-ének hivatalos nappá nyilvánítását kezdeményezte. A határozatban a Fidesz-KDNP képviselők a következőképp fogalmazták meg a nap jelentőségét: „A nemzet fogyása a leggyorsabban a szórványterületeken zajlik, itt a legintenzívebb az asszimiláló hatás. A szórvány magyarság sajátos helyzete miatt különleges támogatási módszereket kíván meg, a határon túli tömbmagyarság szempontjaitól eltérőket. A Magyar Szórvány Napja kiemelné ezeket - az olykor háttérbe szoruló - közösségeket, és kellő figyelmet fordítana a problémáikra.” 2015. november 3-án a magyar Országgyűlés elfogadta a javaslatot.

A Magyar Szórvány Napjának központi rendezvénye 2015-ben Temesváron lesz, amely román nagyvárosban 10 év alatt 36 %-kal, 8 707 fővel csökkent a magyarság száma (24 287 főről 15 580 főre), bizonyítva, hogy a szórványban élők problémája égető kérdés mind a romániai magyarság, mind a Kárpát-medencei magyar nemzet viszonylatában. Az emléknap alkalmából Magyarországon a Magyarság Házában a döntéshozók beszélnek majd a szórványban élő helyzetéről, amely remélhetőleg nem csak szavakban, de tettekben is eredményhez fog vezetni a közeljövőben, továbbá a közmédia tematikus napjával kísérli meg a nemzetrészek bemutatását, eljuttatva minden magyar nézőhöz a megmaradás üzenetét.

 

A Kárpát-medencei magyar szórvány-közösségek helyzete

Ma megközelítőleg 12,5-13 millió, magát a magyar nemzet részének valló és egyben magyar anyanyelvű ember él a Kárpát-medencében, akik közül 9,9 millió fő az anyaországban, míg 1,2-1,5 millióan Erdélyben, kicsivel több, mint fél millióan Szlovákiában, további 250-270 ezer fő Szerbiában, illetve 150-180 ezren élnek Kárpátalján[2]. A horvátországi, ausztriai és a szlovéniai magyarság létszámát tekintve szinte a megszűnés határára jutott, a szórvány jelleg és a többségi társadalom hatása őket tette ki leginkább az asszimilációnak. A következőkben érdemes a romániai, a szlovákiai, a szerbiai és a kárpátaljai magyarság mutatóit és e közösségek szórványmagyarságának helyzetét röviden elemezni.

A romániai magyarság esetében hajlamosak vagyunk kizárólag Székelyföldről beszélni, ahol a magyarság többségben van, jogaik többnyire érvényesülnek, a közösséget nem veszélyezteti a megszűnés lehetősége, míg ezzel párhuzamban Erdély-szerte létezik egy 400-450 000 fős magyarság, elszórtan, diaszpórában, akiknek identitásuk megtartása mindennapi küzdelmet követel. Ezek a magyar mikroközösségek mindennapi interakcióban vannak a többségi társadalommal, sokak nem rendelkeznek kisebbségi iskolával, a közigazgatásban nem használhatják anyanyelvüket, sőt sok esetben a munkahelyükön, de az orvosnál sem tudnak magyarul megszólalni, arra kéztetve őket, hogy egyre inkább átvegyék és használják a román nyelvet. Ez a jelenség pedig párosul az elvándorlással (migráció a munkahelyek és a nagyvárosok irányába), valamint a vegyes-házasságokkal, nem utolsósorban pedig a magyar közösségeken belüli alacsony születésszámmal, ami előbb-utóbb e szórványközösségek felszámolódásához vezet. A romániai szórványmagyarságot tekintve a legveszélyeztetettebb közösségek a következőek: elsősorban a dél-erdélyi Hunyad, Fehér és Szeben-megye (Székelyföld „határmegyéi”), amelyet Kolozs, Maros, illetve Beszterce-megye kistelepülései és falvai követnek a „felmorzsolódási-rangsorban”. Utána a máramarosi, szilágysági, tövisháti szórványok következnek, végül a Szilágyság és a Partium kis népességű törpe- és szigetfalvai zárják a sort. Állapotuk következménye az asszimiláció, az identitásvesztés, az „elrománosodás”, végül a megszűnés.

Eme tendencia hasonlóképpen van jelen a többi magyar mikroközösség életében is. A közel 500 ezer főt kitevő szlovákiai magyarság a Csallóköztől eltekintve egy keskeny, 20-50 km szélességű sávban, a magyar határ mentén helyezkedik el, amely több száz kilométeres sáv a XX. század tragédiái révén immáron két helyen is megszakadt, elválasztva így a magyar kisebbséget, szórványokat létrehozva. 1920-tól kezdődve fokozottan tapasztalható az asszimiláció, az elvándorlás, illetve a szlovák állam kisebbségpolitikája révén, hogy a magyar közösség egyre délebbre szorul, valamint egyre kevesebb városban alkot többséget, gyengítve a kisebbség gazdasági és érdekérvényesítő potenciálját. Azonban nem csak a területiség okozza a szlovákiai magyarság fogyását, hanem az a tény is, hogy a magyar közösség egyre nagyobb hányada él az úgy nevezett „vegyes-lakosságú” területeken, valamint vándorol el a megélhetés reményében a tisztán magyar faluból a szlovák nagyvárosba, ahol érvényesül azon elv, hogy a „nagyváros asszimilál”. Jelenleg megközelítőleg 200 – 250 000 magyar él Szlovákiában olyan településen, ahol tisztán többséget alkot és több, mint 200 ezren elkeveredve a többségi lakossággal, olyan körülmények között, hogy egyre csökken a magyar tannyelvű iskolák száma, a munkahelyeken többségében a szlovák nyelvvel lehet érvényesülni, nem is beszélve a kisebbségi kultúra archaizálódásáról.

erdely_ma_2.jpg

Földrajzi elhelyezkedéséből fakadóan a 250 000 vajdasági magyar hasonló létszámú szerb vagy más nemzetiségű lakossággal él együtt, emiatt a területi autonómia lehetőségét inkább a személyelvű, perszonális alternatíva váltja fel, amely igaz előrelépés a korábbi évtizedekhez képest, ám hosszútávon a kisebbség fogyását nem képes mérsékelni. A kárpátaljai magyarság helyzete a legnehezebb az összes környező állam viszonylatában, mivel Ukrajna lakosságának csak töredékét alkotja és a hatályos jogszabályok értelmében egyedül Beregszász járásban lenne lehetősége bárminemű kisebbségi érdekérvényesítésére, amely nehezen tudná ellensúlyozni az asszimiláció és a nehéz életkörülmények miatt való elvándorlás veszteségét.

adatbank_transindex_ro.jpg

 

A szórvány jövője

„Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

(Reményik Sándor)

Hogy mit hozhat a kevesebb, mint 13 millió Kárpát-medencei magyar számára a XX. század tragédiái után a XXI. század? Összességében elmondható, hogy a Kárpát-medencei magyar szórvány helyzete a XXI. század elején rendkívül aggasztó, szinte minden területen visszaszorulóban van a magyar kisebbség. Ez a visszaszorulás pedig nem csak a kisebbség létszámában érhető tetten, hanem a kultúrában, az oktatásban, a közéletben, vagy a gazdaságban betöltött szerepében is, ami hosszútávon a kisebbség teljes eltűnését predesztinálja. A magyarság minden történelmi régióban való fennmaradásához aktív, egyszerre védelmező, ugyanakkor az önállóságot támogató, a fennmaradást segítő szórványstratégiára van szükség, amelynek első lépcsőfoka a Kárpát-medence szerte történő megemlékezés lehet.

Kispál Richárd

a Nemzeti Tehetség Program ösztöndíjasa

ntp.png

 

Szakirodalom és forrásjegyzék

A magyar diaszpóra összetétele, létszáma. Forrás: nemzetismeret.hu (http://nemzetismeret.hu/?id=7.11)

Bálint Csaba – Kispál Richárd: A romániai magyarság helyzete. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/cikk/jatekon-kivul/a-romaniai-magyarsag-helyzete)

Csonka Ákos: Szórványosodó tömbterületek – így fogynak a magyarok Felvidéken. Forrás: korkep.sk (http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2014/09/02/szorvanyosodo-tombteruletek-igy-fogynak-a-magyarok-felvideken)

Gyémánt Richárd – Szondi Ildikó: A határon túli magyarság demográfiai és társadalomstatisztikai jellemzői. Pólay Elemér Alapítvány Tansegédlet, 2005, Szeged.

Hamarosan megülhetjük a Magyar Szórvány Napját is. Forrás: vs.hu (http://vs.hu/kozelet/osszes/hamarosan-megulhetjuk-a-magyar-szorvany-napjat-is-0928#!s8)

Kispál Richárd: A romániai magyarság szórványban. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/kispal-richard-a-romaniai-magyarsag-szorvanyban)

Népszámlálás: ijesztő tempóban fogy a szórványmagyarság. Forrás: transindex.ro (http://itthon.transindex.ro/?cikk=16533)

November 15-e lehet a magyar szórvány napja. Forrás: magyarhirlap.hu (http://magyarhirlap.hu/cikk/36492/November_15e_lehet_a_magyar_szorvany_napja)

Szórványmagyarság. Magyar Katolikus Lexikon (http://lexikon.katolikus.hu/S/sz%C3%B3rv%C3%A1nymagyars%C3%A1g.html)

Tematikus napot tart a közmédia a magyar szórvány napján. Forrás: hirek.sk (http://www.hirek.sk/kultura/20151104085259/Tematikus-napot-tart-a-kozmedia-a-magyar-szorvany-napjan.html)

Temesvár lesz a Magyar Szórvány Napjának házigazdája. Forrás: rmdsz.ro (http://www.rmdsz.ro/sajtoszoba/hir/temesvar-lesz-a-magyar-szorvany-napjanak-hazigazdaja

[1] Más megközelítések szerint kimondottan szórványnak nevezhetjük azokat a magyarokat, akik létszáma nem éri el a lakosság 5 %-át, továbbá állami támogatás hiányában oktatási intézményt és templomot, amelyek a magyar kultúra fennmaradásához szükségesek, csak önerőből – viszonylag ritkán - tudnak finanszírozni. Szórványosodó településnek nevezzük azon közösségben élőket, akik nem érik el a lakosság 10 %-át, magyar anyanyelvű intézményük pedig már nincs. Magyar szigeteknek nevezhetőek azon települések, tájegységek, amelyek képesek bizonyos anyanyelvi, kulturális intézményeket fenntartani, továbbá hagyományaikat ezáltal ápolni. Végül beszélhetünk tömbmagyarságról, ahol egy adott vidéken, régióban, vagy tájegységen a magyarság a legalább 100 ezer fős lakosság többségét teszi ki és iskolahálózattal, anyanyelvi intézményrendszerrel rendelkezik, valamint a közéletben aktívan részt vesz – kisebbségi államalkotóként.

[2] A 2001-es és 2011-es adatok alapján a következő, a magyar népesség csökkenő, tendenciájára következtethetünk: 2001-ben a romániai magyarok létszáma 1 437 377 fő volt, amely 2011-ben már csak 1 268 444 főt tett ki. A második legnagyobb magyar közösség a szlovákiai, amely 2001-ben 520 528 főt, míg 2011-ben már csak 458 467 főt számlált. Szerbia esetében az adatok a következőek: 290 207 fő (2001) – 251 136 fő (2011). Kárpátalja: 196 600 fő (2001) – 141 000 fő (2011); Ausztria: 25 884 fő (2001) – 60 000 fő a munkaerő beáramlása révén (2011); Horvátország: 16 585 (2001) – 14 048 (2011); Szlovénia: 6 243 (2001) – 5000 (2011). Eme adatokról érdemes megállapítani, hogy nem teljesen reprezentatívak, mivel a környező államok népszámlálásait veszik alapul, amelyek gyakorta a nemzetiségi kérdést és az anyanyelv kategóriáját elválasztják, ezáltal többnyire a kisebbség létszáma mesterségesen alacsonyabban van tartva, mint valójában. A hivatalos adatok szerint ma a környező államokban 2,2 millió magyar él, amely adat a valóságban a 2,5 millió főt is elérheti.

Szólj hozzá

magyar trauma magyarság határon túli magyarság kisebbségek nemzetpolitika szórvány diaszpóra megmaradás többségi Szerbia Románia XXI. század Erdély Trianon I. világháború kisebbségpolitika Kárpát-medence Csehszlovákia