2015. ápr 20.

Nemzettudatok határán

írta: Kispál Richárd
Nemzettudatok határán

Az örmény genocídium és a gallipoli csata centenáriumának ütköztetése

1915 elején kezdődtek az örményellenes atrocitások a Török Birodalomban. A nemzetközi közvélemény április 24-ét tartja a genocídium egyik tetőpontjának, ezért a megemlékezések központjába is e nap esik. Azonban idén, a török fél saját megemlékezését, amelynek apropója a Gallipoli csata és annak nagyszámú török áldozata, március 18. és április 25. helyett váratlanul április 24-re helyezte át, így kísérelve meg csökkenteni az emlékezetpolitika eszközeivel az örmény népirtás jelentőségét. A török döntés célja vélhetőleg a saját felelősség mértékének csökkentése volt.

turkishpolicy_com.png

100 év távlatából a tényeken már nem tudunk változtatni. Azonban egy nemzet múltról alkotott képét nagy mértékben tudja befolyásolni az, hogy a hivatalos politika milyen alternatívákat ad neki. A török nép esetében az örmény genocídium máig egy tabu kérdésnek számít, míg az örmények gyakorta a 100 évvel ezelőtti eseményben keresik népük minden problémáját. Mindkét oldalon vannak megbékélést szorgalmazók, illetve kizárólagos ellenségképző stratégiát magukénak vallók. A történelem azonban nem fekete és fehér.

A török nemzettudat ápolása: Gallipoli

1915. márciusában, miután a Török Birodalom belépett a Központi Hatalmak oldalán a háborúba, az Antant hatalmak megkísérelték térdre kényszeríteni a multietnikus birodalmat. Az új front nyitásának célja az volt, hogy a felkészületlennek vélt török hadsereget visszavonulásra kényszerítsék, hovatovább elvonjanak német erőket a nyugati frontról, továbbá a Balkán hatalmi helyzetét átalakítsák, végül pedig, hogy az angol és orosz erők egyesülhessenek. Azonban a brit csapatok által lefolytatott hadművelet több sebből vérzett. 1915. március 18-án Winston Churchill brit flottaminiszter parancsára a több hete a térségben jelen lévő angol hajóhad támadást indított, annak ellenére, hogy egy jól felszerelt védelem állt vele szemben, ráadásul a hadi körülmények is kedvezőtlenek voltak számukra. Az angol vezetés belátta, hogy a tengeri támadás csakis szárazföldi segítséggel párosulva lehet eredményes, ezért április 25-én megindult a partraszállás a Gallipoli-félszigeten (az úgy nevezett Ancaz-partraszállás), amelynek katasztrofális végkimenetele lett az Antant szempontjából.

A terep nem volt alkalmas a tenger felől érkező invázióra, ennek ellenére az ausztrál, új-zélandi és indiai katonákkal teli csónakok megkísérelték azt, amelyet könnyen visszavertek a földrajzi előnyben lévő török géppuskák, német tisztek segítségével. A nehezen kialakított hídfő megszervezését követően a félsziget állóháborúvá változott, mindkét oldalon rengetegen estek el. Ekkor emelkedett ki a török tisztek közül az a Musztafa Kemál, aki később a „törökök atyjaként” lett a modern török nemzet megalapítója. Végül a harcok az Antant csapatok 1916. januári evakuálásával végződtek, Gallipoli pedig a török „önvédelem szimbólumává” avanzsált. A harcokban a felek mintegy félmillió főnyi veszteséget szenvedtek el, közel 130 000 ember meghalt. Az Oszmán Birodalom a győzelem ellenére nagyobb áldozatokat kellett, hogy viseljen, 87 ezren elhunytak a harcokban, míg 165 ezren megsebesültek.

english_yenisafak_com.jpg

A Gallipolinál alkalmazott hibás Antant stratégia és a török hadsereg felkészültsége, sikeres taktikája az 1915 márciusi-áprilisi napokat a török nemzet számára történelme egyik legsikeresebb vállalkozásává tette. A győzelem, valamint az I. világháború alatt mutatott kitartás, amely során a birodalom nem omlott össze, ahhoz vezetett, hogy a Központi Hatalmak többségére ráerőltetett békeszerződések negatív döntéseit a törökök elutasíthatták. Sőt a Kemal Atatürk vezette fegyveres ellenállásnak köszönhetően a törökök elkerülhették a „saját Trianonjukat”, megtörtént 1923-ban a sevresi béke felülvizsgálata, Törökország pedig elérte mai formáját. Ezért április 25. méltán a török nemzet egyik legjelentősebb napja.

Az örmény nép kálváriája: „Emlékezünk, nem felejtünk!”

Henry Morgenthau, aki az USA török nagykövete volt 1913 és 1917 között, a következő képet festette le a török hatóságok tevékenységéről és az örmények szenvedéséről: „Amikor a török hatóságok kiadták a parancsot a deportálásokra, valójában egy teljes faj halálos ítéletét írták alá; ennek teljességgel a tudatában voltak és a velem folytatott beszélgetéseik során nem is tettek különösebb erőfeszítéseket, hogy leplezzék a tényeket... Meg vagyok győződve, hogy az egész emberiség történelmében nincs még egy ilyen szörnyű epizód. A múlt hatalmas mészárlásai és üldöztetési az örmény faj 1915-ös szenvedéseihez képest jelentéktelennek tűnnek.”

A történésztársadalom párhuzamban a gallipoli-i Anzac-erők partraszállásával 1915. április 24-hez köti a genocídium kezdetét, amikor Konstantinápolyban az örmény értelmiség és gazdasági elit képviselőit elfogták, internálták, majd kivégezték. Lényegében e napon az ekkor még több, mint két millió fős örmény közösséget lefejezték. A konstantinápolyihoz hasonló események végigsöpörtek a birodalmon és 1923-ra mintegy 0,5 – 1,5 millió örmény áldozatot követeltek. Kovács Bálint történész-kurátor, az Országos Széchenyi Könyvtár által rendezett emlékkiállítás vezetője, a következőkép nyilatkozott a kérdés tudományos értelmezéséről: „A mai napig viták folynak arról, hogy hányan pusztultak el, mivel nem készültek összeírások az áldozatokról. A nemzetközi tudományos közélet képviselői és a történészek másfél millióra teszik a kiirtott örmények számát.”

bogoslov_ru.jpg

Az Országos Örmény Önkormányzat idén április 23-án a fővárosban flashmobbal készül, amelynek célja felhívni a figyelmet a 100 évvel korábbi tragédiára, valamint a magyar kormányt is meg kívánja szólítani, miszerint nyilvánítsa a törökországi eseményeket népirtásnak és változtasson keleti orientációjú politikáján. A magyar külpolitika 2012-ben nyitott Azerbajdzsán felé, amellyel párhuzamban Örményországtól részben eltávolodott (Ramil Safarov katonatiszt kiadatása kapcsán), ezért a kisebbségi önkormányzat elnöke, Serkisián Szeván a következő reményeit fogalmazta meg: "Magyarország, követve az európai civilizált államok példáját, az örmény népirtás tényét el fogja ismerni".

Amikor a „múltképek összeütköznek”

A politikai logika talaján állva a jelenlegi török politikai elit a 100 éve történt eseményeket igyekszik a maga számára a lehető legkedvezőbben megjeleníteni a külvilág előtt, csökkentve a török nemzet és annak „hőseinek” felelősségét, míg az örmény nép tragédiájának alábecsülését látja a török hivatalos politika kommunikációjában. Az örmény fél mind a mai napig szisztematikusként népirtásként definiálja a 100 évvel ezelőtt történteket, amivel szemben a török politika a polgárháború fogalmát használja, amelynek szerinte voltak török és örmény áldozatai is. A szakértők és a világ országainak véleménye is megoszlik az 1915 és 1923 között zajló eseményekről, vannak, akik népirtásként és tömeggyilkosságként, mások egy világháborús ország belső problémájaként kezelik és hasonló módon az áldozatok számában sincs megegyezés.

A nemzetközi vitának magyarországi lecsapódása is van, miután 2015 februárjában az örmény önkormányzat sajtótájékoztatóján a genocídium bírálóinak álláspontját kritizálta, amely a következőkép hangzik: „A hivatalos indoklásban szereplő vádakat, melyek fegyveres felkelés előkészítésére vonatkoztak, semmi sem bizonyította, sőt a török hadsereg tagjaként mintegy 250 ezer örmény vett részt a világháború első ütközeteiben. Később többségüket, miután saját sírgödrüket is megásatták velük, 50-100 fős csoportokban egyszerűen tömegsírokba lőtték.”

Idén, a hivatalos centenárium azonban úgy tűnik, hogy a politika áldozatává válik és továbbra sem a kompromisszum, hanem a szembenállás kerül előtérbe az örmény és a török fél viszonyában. A török államfő, Recep Tayyip Erdogan, idén a Gallipoli csata évfordulójára, vagyis annak későbbi megünneplésére, április 24-re, nagyszabású török állami megemlékezésre hívta meg Barack Obamát és Szerzs Szargszjan, örmény államfőt. A török politika szerint az örmény genocídium évfordulójával egy időpontba tett török állami megemlékezés a száz évvel korábbi közös török-örmény küzdelmet szimbolizálja. Sokak, mint a közvetlenül érintett örmény államfő is, azt vallják, hogy a törökök ily módon kísérlik meg a világ figyelmét elterelni az örmény tragédiáról. Szargszjan, örmény államfő a következő kérdést tette fel, vitatva a török politika korrektségét: "Mi más lenne a célja ennek, mint elterelni a figyelmet az örmény népirtás századik évfordulójáról?"

israelmatzav_blogspot_com.jpg

A török-örmény kapcsolatok a 2009-es közeledései folyamat ellenére továbbra sem tisztázottak, mondhatni ellentmondásokkal terheltek. A kompromisszumhiány, a felek kérlelhetetlensége és a kizárólag saját érdekek mentén történő politizálás hosszútávon azonban mindkét nép számára kedvezőtlen eredményekhez vezethet. A centenárium alkalmából ideje lenne a török politikának önkritikát gyakorolnia saját múltjával szemben, míg az örmény félnek pedig hajlania a megbocsátásra, a múlt sérelmeit követően a továbblépésre. Mivel pedig a térségben a két nép meghatározó tényező, közös múltjuk és jövőjük van, csakis az együttműködés lehet számukra alternatíva.

Kispál Richárd

Szakirodalom és forrásjegyzék

100 éve kezdődött a törökországi örmények tragédiája. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/cikk/jatekon-kivul/100-eve-kezdodott-a-torokorszagi-ormenyek-tragediaja)

Anzac Day: Thousands honour the fallen in dawn service at Gallipoli. Forrás: news.com.au (http://www.news.com.au/national/anzac-day-thousands-honour-the-fallen-in-dawn-service-at-gallipoli/story-fncynjr2-1226629320144)

Armaneian genocide dispute. Forrás: news.bbc.co.uk (http://news.bbc.co.uk/2/hi/6045182.stm)

A 100 éve lezajlott örmény genocídium olvasatai napjainkban. Forrás: barankovics.hu (http://barankovics.hu/cikk/jatekon-kivul/a-100-eve-lezajlott-ormeny-genocidium-olvasatai-napjainkban)

A magyarországi örmények megemlékezései a népirtásról. Forrás: hirado.hu (http://www.hirado.hu/2015/02/11/a-magyarorszagi-ormenyek-megemlekezesei-a-nepirtasrol/)

Az örmény genocídiumra emlékezik az OSZK. Forrás: mult-kor.hu (http://mult-kor.hu/az-ormeny-genocidiumra-emlekezik-az-oszk-20150320)

Az örmény népirtás 1915. Forrás: Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont, Digitális Konfliktus Adatbázis (http://konfliktuskutato.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=345:az-oermeny-nepirtas-1915&catid=42:nepirtasok&Itemid=210)

Beárnyékolhatja Gallipoli az örmény népirtás centenáriumát. Forrás: mult-kor.hu (http://mult-kor.hu/bearnyekolhatja-gallipoli-az-ormeny-nepirtas-centenariumat-20150122)

Galántai József: Az első világháború. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988.

Kolozsi Ádám: 130 ezren haltak bele Churchill tévedésébe. Forrás: index.hu (http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/03/18/gallipoli_elso_vilaghaboru_100_churchill/)

Nagy Kornél: Az örmény genocídium 100. évfordulója. Forrás: mult-kor.hu (http://mult-kor.hu/az-ormeny-genocidium-100-evforduloja-20150224)

Örmények. Népirtás – 1915. Török jogfosztottságban. Forrás: Rubicon (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/ormenyek_nepirtas_1915_torok_jogfosztottsagban/)

Roger Hudson: Anzac Cove, Gallipoli 1915. Forrás: History Today (http://www.historytoday.com/roger-hudson/anzac-cove-gallipoli-1915)

Többé-kevésbé kiirtották őket – az örmény népirtás eltitkolt túlélői. Forrás: origo.hu (http://www.origo.hu/tudomany/20120418-iszlamizalt-ormenyek-torokorszag-kurdok-egy-nepirtas-eltitkolt-tuleloi.html)

Turkey celebrates 100th anniversary of Canakkale Victory. Forrás: english.yenisafak.com (http://english.yenisafak.com/news/turkey-celebrates-100th-anniversary-of-canakkale-victory-2104824

Szólj hozzá