2015. már 05.

Egy államférfi érdekek és értékek kereszttüzében

írta: Kispál Richárd
Egy államférfi érdekek és értékek kereszttüzében

Esterházy János életútjának értelmezése napjainkban

Esterházy János felvidéki magyar politikus (1901-1957) életútja megrázó emberi szenvedéstörténet. Politikai pályájának és történelmi szerepének megítélése viszont napjainkban is megosztó, mind a magyar, mind pedig a szlovák belpolitikai életben, továbbá ütközőpont a két nemzet egymás közötti viszonyában. Cikkemben bemutatom a vitatott életművet és annak aktuálpolitikai vonatkozásait.

0102.jpg

2013. május 15-én, a szlovákiai zsidók deportálásáról szóló törvény elfogadásának a napján, a budapesti (XII. kerületi) Gesztenyés kertben felavatták Esterházy János egész alakos szobrát. Az avatáson jelen volt Áder János, köztársasági elnök, Pokorni Zoltán, a XII. kerület polgármestere, Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke, Esterházy-Malfatti Alice, Esterházy János lánya és Orbán Viktor miniszterelnök nevében is koszorút helyeztek el a szobornál[1]. A köztársasági elnök a következőképp emlékezett meg Esterházyról: "Mellé állunk, hogy hazánk szabad és büszke polgáraiként kimondjuk, ami egyedül méltó hozzánk, magyar demokratákhoz: soha többé nemzetiszocialista, soha többé szocialista diktatúrát! (…) Esterházy János szobra arra figyelmeztet, hogy nekünk, ma élőknek és az utánunk jövőknek dolgunk van azzal, amit ő hagyott ránk emberi példájával."

esterhazy_janos_szobor_hegyvidek.jpg

A kezdetek

Esterházy János 1901.III.14-én született a felvidéki Nyitraújlakon, családja a főúri rend elismert tagja volt, emellett lengyel gyökerekkel is rendelkezett. Keresztény neveltetésben részesült és ez meghatározta későbbi politikai pályáját és gondolkodását. Esterházy azonban érzékeny volt a szlovák nép iránt is, többször hangsúlyozta a két nép egymásra utaltságát, közös történelmét és sorsát. Molnár Imre róla készült monográfiájában így ír erről: „A lengyel édesanyától kapott odaadó szereteten kívül, Esterházy János élete első időszakának meghatározó élménye volt a vegyes lakosságú szülőhely, ahol a magyarokkal együtt élő szlovákok nyelvét már gyermekkorában megtanulva, a zoboralji friss levegővel együtt szívta magába annak a kölcsönös megbecsülésnek és toleranciának az atmoszféráját is, amelynek köszönhetően a szlovák és a magyar nép évszázadokon keresztül békességben élt egymás mellett.”[2]

Trianon és a két világháború között

Trianon tragédiája a fiatal Esterházyt közvetlenül érintette, a békeszerződésben a győztes hatalmak a Felvidéket, beleértve a szülőfaluját is, és mintegy milliós lélekszámú magyar közösséget a megalakuló Csehszlovákiához csatoltak.A csehszlovákiai magyarság közéleti megszervezésében (politikai reprezentáció, kulturális önszerveződés: napilapok, oktatás) meghatározó szerepet játszott a fiatal, új szellemiséget képviselő Esterházy, aki a politikai életben is egyre nagyobb tekintélyre tett szert. A békeszerződés és területi rendezés tartósságának felismerésével Esterházy a demokratikus alkotmány garantálta kisebbségi jogok érvényesítésében látta a magyarság számára a járható utat. A korabeli szlovákiai magyar politika alapvetően az egyházra, mint legfontosabb közösség fenntartó erőre épült. A katolikus szavazókat az Országos Keresztényszocialista Párt[3] szólította meg, míg a reformátusokat a Magyar Nemzeti Párt. A két párt 1930-tól fokozatosan közeledett egymáshoz, közös parlamenti frakciójuk alakult, korabeli elnevezésben „klub”-juk, ’36-tól pedig közösen, az Egységes Magyar Pártban[4] politizáltak. Esterházy a kisebbség fennmaradását és autonómiáját 1936-tól az Egységes Magyar Párt ügyvezető-elnökeként próbálta érvényesíteni képviselőtársaival együtt a prágai parlamentben. Célja a kulturális autonómia megszerzése, illetve a békés, tárgyalásos úton történő etnikai revízió megvalósítása volt. Vallotta, hogy csak igazságos és az etnikai tömbökhöz igazodó határok elérésével lehetséges a Közép-kelet-európai államok békés együttélését és együttműködését megvalósítani. Esterházy 1937. november 17-én elmondott parlamenti beszéde tükrözi a magyarság korabeli helyzetét: „A kisebbségi kérdés radikális megoldása nélkül nincs béke Európában. Nem is lehet. Mert egyetlen kisebbség sem hajlandó a maga megsemmisítését ölbe tett kezekkel nézni.”[5]

Az 1938. november 2-án megszületett I. bécsi döntés keretében 12 103 km2 és 1 030 000 lakos került vissza Magyarországhoz, melynek 85 %-a magyar volt. Szlovákiában mintegy 66 000 magyar maradt. Esterházy János a visszacsatolás megtörténte után szóban fordult a Cseh-Szlovákiában maradt magyarokhoz: „Könnyű lett volna nekem most kényelmesebb, kevésbé felelősségteljes és könnyebb hivatást és munkakört választanom. Egy pillanatig sem foglalkoztam ezzel a gondolattal, mert elválaszthatatlanul összenőttem azzal a talajjal, amelyet elődeim, őseim vérükkel és verejtékükkel tettek termékennyé a magyar gondolat részére… Amint én cselekszem, ahogy én gondolkozom, azt várom a velem együtt visszamaradt testvéreimtől. Maradjon mindenki ott, ahova a Sors állította…

„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt”[6]

A magyarok – tekintettel alacsony számukra – a ’38-as szlovákiai választáson önállóan nem voltak képesek mandátumot szerezni. Az úgynevezett Hlinka-listán két magyarnak ajánlottak fel mandátumot, ezen Esterházy a 17. helyen volt. Bár szemben állt a párt szellemiségével, a jelölést mégis elfogadta, mert csak így látott esélyt a magyar kisebbség hathatós védelmére.

A világháború alatti politikai gondolkodásában meghatározó szerepet kapott a szolidaritás elve, melyet nem csak nemzeti, de társadalmi szinten is képviselt. Keresztényszocialista világnézete nem tette lehetővé, hogy kollaboráljon a „korszellemmel”, a két totális diktatúra a kommunizmus és a fasizmus eszmerendszerével. a kommunizmussal. 1939-es beszédében a csehszlovákiai magyarság vezetőjeként a következőket mondta: „A nemzetiszocialista programmal semmi közösségünk nincs és nem is lesz.”

A szlovák parlamentben a II. világháború alatt egyre erősebbé vált a fasiszta ideológia adaptációja, azonban Esterházy János, mint a magyarok képviselője, elutasította azt, számos esetben felszólalt ellene. A magyar vezetők a háború szörnyűségei alatt mindvégig a keresztény szeretet eszméit, az emberek közti egyenlőséget és a humánumot hangoztatták. A kisebbségben élő magyarság egységét olyan erőnek tartották, aminek segítségével képesek ellenállni és túlélni az idegen eszméknek. A szlovákiai zsidók sorsa a magyarországihoz hasonlóan idegen hatalom nyomására pecsételődött meg. 1942. május 15-én a pozsonyi képviselők megszavazták a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Esterházy mindezzel nem értett egyet, álláspontját a következőkkel indokolta: „Veszélyes útra tért a szlovák kormány akkor, amikor a zsidók kitelepítéséről szóló törvényjavaslatot benyújtotta, mert ezzel elismeri jogosságát annak, hogy a többség a kisebbséget egyszerűen kiebrudalhatja. (…) Én ellenben, mint az itteni magyarság képviselője leszögezem ezt, és kérem tudomásul venni, hogy azért nem szavazok a javaslat mellett, hanem ellene, mert mint magyar és keresztény és mint katolikus a javaslatot istentelennek és embertelennek tartom.”7

A felvidéki magyarság a vádlottak padján

Az 1945-ben Kelet-Közép-Európát megszálló szovjet csapatok letartóztatták és a Szovjetunióba deportálták a kisebbségi magyarság vezető politikusát. Az elhurcolás jogi alapját az 1945.IX.18-i 162/101-es parancs, illetve az 1946-ban meghozott Szovjetunió Különleges Tanácsának a 7976-os számú vádirata adta, ahol mindkét esetben tíz év munkatábori („átnevelő”) szolgálattal sújtották Esterházyt. Távollétében a szlovák Nemzeti Bíróság 1947.IX.16-án halálra ítélte a fasizmussal való együttműködés és Csehszlovákia szétverésében játszott szerepe miatt, melyet később életfogytiglani büntetésre változtattak. A perben, melyben a bíróság formai hibákat halmozva és koholt vádak alapján járt el, nem csak Esterházyt, hanem az általa szimbolizált felvidéki magyarságot ültették a vádlottak padjára. 1949-ben a szovjet titkosszolgálat átadta Esterházyt a cseh hatóságoknak. Az 1955-ös gottwaldi amnesztia idején a fasiszta Szlovákiában képviselő pozíciót betöltő szlovák nemzetiségű képviselőkkel ellentétben nem részesült mentességben, kálváriája folytatódott a csehszlovák börtönökben. 1957.III.8-án a morvaországi Mírov börtönében vesztette életét, sorsában a felvidéki magyarság is osztozott.

images.jpg

Értelmezése politikai értékek és érdekek tükrében

Esterházy János értékelése kapcsán sem a magyar, sem pedig a szlovák belpolitika nem egységes, annyi „Esterházy-kép” körvonalazható, ahány politikai érdek és oldal megnyilvánul személye kapcsán és az akörüli vitákban (Gašparovič - Schmitt levélváltás).

Védelmében a rehabilitációját támogató oldal többnyire keresztény politikai gondolkodását (humánum alapú), szolidáris magatartását (szlovák fél felé), zsidómentő (ugyanakkor lengyel, cseh és szlovák állampolgárokat is mentett) tevékenységét és demokrata érzületét hozza fel bírálóival szemben. A rehabilitációját ellenzők köre Esterházyt a fasiszta Szlovákia képviselőjének, aktív politikusának tartja, aki megszavazta a zsidóságot gazdasági vonatkozásban korlátozó törvényeket. Emellett felhozzák ellene a taktikai antiszemitizmust is, melyet kisebbségiként vallott acélból, hogy a szlovákiai magyarság érdekeit védje, érvényesítse. Végezetül vádlói a Horthy-rendszer tevékeny politikusának tartják, összemosva a határokat és tetteket a Szálasi-féle nemzetiszocialista időszakkal. Már az eddigiekből is látható, hogy életútjának értelmezése túlmutat történelmi tettein és szerepén. A rehabilitációja körüli vitákban komplexebb kérdések is a felszínre kerülnek. Felvetődik ellenzői körében például az a kérdés is, hogy szabad-e egyáltalán egy Horthy-korszakbeli aktív közéleti szereplőt, politikust rehabilitálni? Vitathatatlan, hogy az Esterházy kérdés tisztázásában a történészeké kell hogy legyen a vezető szerep, de mit tegyünk akkor, ha ez a kép több ok miatt torzul mind a magyar, mind pedig a szlovák (és cseh) történetírásban? A múlthoz való viszony tisztázása, a „jó és a rossz fasiszta” találó képében fogható meg (Ferdinand Durcansky[7] - Esterházy János), mely a XXI. századi gondolkodásban is jelen van még, gondoljunk csak Gašparovič, szlovák államfő, kijelentésére, miszerint „Esterházy fasiszta volt”[8].

Esterházy értelmezésénél érdemes elválasztani a szlovák és a magyar ideologikus „valóságkonstukciókat”. Szlovákiában napjainkban is aktívan él egy magyarellenes értelmezés a múltról (SNS: Jan Slota[9]), amelyben a felvidéki magyarokat háborús bűnösöknek állítják be Esterházy fasisztára átszabott alakja azt hivatott szimbolizálni, hogy a második világháborúban történtekért a magyarok a felelősek. Árnyaltabb az álláspontja a szlovák liberálisoknak, politikájuk kompromisszum készebb a mérsékelt szavazók és a magyarság támogatásának megnyerése érdekében. Végezetül fontos kitérni a szlovákiai magyar pártok álláspontjára is, akik magukat Esterházyval azonosítják, küzdenek rehabilitációjáért[10], melynek sikere a kisebbség politikai pozíciójának erősödését eredményezhetné.

A magyar belpolitikában Esterházy rehabilitálását a nemzeti tematika kiemelt szerepéből következően főképp a jobboldali kormányok és a köztársasági elnökök vallják magukénak[11]. Mellettük a magyar nacionalisták (az egykori MIÉP, Jobbik) hasonlóan szlovák „testvér-ideológiájukhoz”, a határon túli magyarok kérdését elengedhetetlen politikai elemnek tartják. A baloldali értelmiség amely – értelemszerűen a jobboldali álláspontokkal szemben identifikálja magát – főképp a Horthy-korszak negatív felhangjait állítja a saját értelmezése középpontjába. Tekintettel a vita antiszemitizmus érzékeny voltára, külön érdemes egy pillantást vetni a hazai és a szlovák zsidóság álláspontjára is. A felvidéki kisebbségi politikus zsidómentő tevékenységéért az itthon is ismert Rágalmazásellenes Liga (ADL)[12] posztumusz kitüntetését kapta, amit azonban a szlovákiai zsidók nem ismernek el[13]. Jól példázza a zsidóság Esterházy-kérdésben való megosztottságát, hogy a magyarországi zsidó közösség a Szombat hasábjain Esterházy rehabilitációját történelmi kérdésnek tartja, elutasítva a szlovák közösség bírálatát: „Esterházy János tevékenységének lehetőleg objektív megítélése elsősorban a történészek feladata. Ami oly sok más történelempolitikai kérdésre igaz, erre az ügyre is vonatkozik: a történelmi igazság túl fontos dolog ahhoz, hogy a politikusokra bízzuk.”[14]

A rehabilitáció: szembenézés a történelemmel és önmagunkkal

A rehabilitáció fogalma szűkebb értelemben a jogtalanul elszenvedett sérelem orvoslását jelenti, azonban a jogi, büntetőjogi értelem mellett van egy morális jelentése is. Egy bírósági, Esterházy esetében népbírósági ítélet felülvizsgálata jelentheti a történelemmel való szembenézést is, melynek erkölcsi és politikai vonzatai vannak.

Esterházy János rehabilitálására a Kelet-európai rendszerváltások bekövetkeztével adódott lehetőség. Kezdetben szlovák belpolitikai szinten indultak próbálkozások, melyeket lánya, Esterházy-Malfatti Alice kezdeményezett több ízben, azonban mind a tudományos, mind pedig a politikai élet elutasította a kísérleteket. A szlovákiai sikertelenség után nemzetközi kezdeményezések indultak az ügyben: a magyar és az osztrák külügyminisztérium kooperálva próbált nyomás gyakorolni a szlovák kormányzatra a kérdés tisztázása céljából, ugyancsak sikertelenül. Óriási eredménynek mondható, hogy Göncz Árpád, egykori köztársasági elnök kezdeményezésére az Orosz Legfelsőbb Bíróság 1993-ban rehabilitálta Esterházyt. A rehabilitációs folyamat újabb lépcsőfoka az érintett felek szempontjából 2009 volt, amikor Esterházy posztumusz Polonia Restituta (magas rangú) lengyel állami kitűntetést kapott a II. világháború alatti embermentő tevékenysége miatt, illetve 2011, amikor a New Yorkban székelő Rágalmazásellenes Liga kitűntette Esterházyt zsidómentő tevékenységéért. A rehabilitáció utolsó eredményesnek tekinthető lépcsőfoka a 2012 márciusában, Prágában lezajlott motolei újratemetés volt, ahol Karel Schwarzenberg, egykori cseh külügyminiszter és Miroslava Nemčova, a cseh alsóház elnöke nyilatkozatban ígérte, hogy Esterházy kérdését a cseh alsóház napirendre tűzi. Amennyiben a közvetlenül érintett cseh fél rehabilitálná Esterházyt, az a magyar és a szlovák helyzetre is pozitív hatással lehetne. Nem pusztán egy történelmi személy szerepe tisztázódna, hanem napirendre kerülhetne a Beneš-dekrétumok anakronisztikus létét felszámolni kívánó törekvés is.

szlovak-magyar.jpg

Felhasznált irodalom és forrásjegyzék

Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála. Méry Ratio 2010

Esterházy János emlékkönyv. Szerkesztette: Esterházy-Malfatti Alice és Török Bálint. Századvég Kiadó, Budapest, 2001

Esterházy János parlamenti beszédei

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, 2010

Vadkerty Katalin: Vádak, vádlottak, ítéletek – A szlovák népbíróságok történetéből.

Társadalomtudományi Szemle X. évfolyam, 2008/2.

Felavatták gróf Esterházy János szobrát. Forrás: Új szó, 2013. május 15. (http://ujszo.com/online/kulfold/2013/05/15/felavattak-grof-esterhazy-janos-szobrat)

Szobrok, közterek – Trianon tanúi. Forrás: nemzetikonyvtár.kormany.hu (http://nemzetikonyvtar.kormany.hu/szobrok-kozterek-trianon-tanui)

 

[1] Felavatták gróf Esterházy János szobrát. Forrás: Új szó, 2013. május 15. (http://ujszo.com/online/kulfold/2013/05/15/felavattak-grof-esterhazy-janos-szobrat)

Esterházy János kapott szobrot Budapesten. Forrás: Magyar Nemzet Online, 2013. május 15. (http://mno.hu/ahirtvhirei/esterhazy-janos-kapott-szobrot-budapesten-1161139)

[2] Molnár Imre: Esterházy János élete és mártírhalála. Méry Ratio Kiadó. In: 20. o.

[3] A párt szociálisan érzékeny volt, széles tömegbázisát a keresztény érzületű munkásréteg biztosította, azonban a jobboldali értékek felé is nyitott volt, így képes volt összefogni a plurális értékrendű magyar közösséget, illetve a szlovákiai németséget és gyakran szlovákokat is.

[4] Elnöke Jaross Andor, ügyvezető elnöke Esterházy János.

[5] In: Molnár Imre: 75.o.

[6] Esterházy János beszéde (1939)

[7] A fasiszta Szlovákiában belügyminiszter, a zsidók deportálásáért felelős, azonban a mai szlovák politika Esterházynál kevésbé „bűnösebbnek” tartja.

Nem sért törvényt egy volt nácibarát politikus köztéri mellszobra Szlovákiában. Forrás: index.hu (http://index.hu/kulfold/2011/10/25/nem_sert_torvenyt_egy_volt_nacibarat_politikus_kozteri_mellszobra_szlovakiaban/)

[8] Gašparovič: Esterházy János fasiszta volt. Forrás: index.hu (http://index.hu/kulfold/2011/08/23/gasparovic_esterhazy_janos_fasiszta_volt/)

[9] „Jozef Tiso az egyik legnagyobb szlovák.”

[10] Csáky Pál: Esterházy Jánost rehabilitálni kell! Forrás: felvidek.ma (http://www.felvidek.ma/nezopont/publicisztika/27491-csaky-pal-esterhazy-janost-rehabilitalni-kell)

[11] Szobrok, közterek – Trianon tanúi. Forrás: nemzetikonyvtár.kormany.hu (http://nemzetikonyvtar.kormany.hu/szobrok-kozterek-trianon-tanui)

[12] Esterházy János méltatása New Yorkban. Forrás: hírek.sk (http://www.hirek.sk/kulfold/20111103181522/Esterhazy-Janos-meltatasa-New-York-ban.html)

[13] Berényi Józsefet is kérdőre vonják Esterházy János kitüntetése miatt? Forrás: felvidek.ma (http://www.felvidek.ma/nezopont/jegyzet-kommentar/39517-berenyi-jozsefet-is-kerdore-vonjak-esterhazy-kituntetese-miatt)

[14] Szlovákiai zsidók tiltakoznak Esterházy János kitűntetése miatt. Forrás: szombat.org (http://www.szombat.org/politika/4359-szlovakiai-zsidok-tiltakoznak-esterhazy-janos-kituntetese-miatt)

Szólj hozzá