2015. már 02.

Etnikai, vallási, szociális törésvonalak, amelyek meghatározzák XXI. századi létünket

írta: Kispál Richárd
Etnikai, vallási, szociális törésvonalak, amelyek meghatározzák XXI. századi létünket

Az egész világ a legutóbbi franciaországi eseményeket próbálja megérteni és kísérel meg olyan következtetéseket levonni, amelyek orvosolhatják az ehhez hasonló – a bevándorlással és a vallási szembenállással kapcsolatos – problémákat. Ugyanakkor a jelenlegi francia helyzet nem példanélküli a világon és azt sem mondhatjuk, hogy a jövőben nem lesznek hasonló krízisek kontinensünkön, de akár közvetlen szomszédságunkban sem. "Első" eszmefuttatásom célja az elmúlt 25 év és napjaink konfliktusforrásainak feltárása, összefüggések keresése.

A kisebbségi kérdés pszichológiája

Az identitás válságának korát éljük. Ez a krízis nem pusztán közösségi szinten jelenik meg, hanem az egyes személyeknél is: az embereknek problémáik vannak önazonosságukkal, elvesztették a saját életük feletti irányítást, tehát úgy érezhetjük, hogy rólunk, nélkülünk döntenek, a sorsunkat nem mi irányítjuk. Csak sodródunk az árral. Ezen korábbi alapkövek képlékennyé válásával egy káosz érzet uralkodik az egyénekben, ami a pániktársadalom és a pszicho-szociális stressz kialakulásához vezetett. A modernitás korának hagyatéka napjaink atomizálódott társadalma, amelyben már nem a vallási, etnikai, települési, vagy munkahelyi (szociális) közösség a fő szervező erő, az emberek bezárkóznak, legfeljebb családi szinten képesek együttműködésre (néhol még ezen a szinten sem).

Jelenünk, a posztmodernitás fémjelével azonosítható. Ez az „állapot, éra” mindent relativizál, még a tudásunk sem pontos a világról, gondoljunk csak a világháló teremtette felfoghatatlan információfolyamra. A világ megismerése ilyen szubjektív felületeken történik, már a tudomány által hirdetett igazságok is megkérdőjeleződnek, a tudás napról-napra változik. Nincs már olyan, hogy tiszta valóság, csak a valóságról való diskurzusok léteznek (legyen az politikai, vallási, ezoterikus világkép etc.). Ebben az állapotban a kultúrák, a civilizációk közti hierarchia is feloldódni látszik, „az európai fehér hím kultúrájának” végét éljük. Világtársadalom van (volt?) kialakulóban.

Az utóbbi évtizedekben ennek a globális jelenségnek született egy támogató ideológiája, a multikulturalizmus, ami azt hirdette, hogy minden kultúra érték, azok egyenrangúak, az államnak pedig biztosítania kell ezen sokszínűséget. Azonban a felszín alatt újra erősödőben vannak olyan ellentétek, amelyek előbb-utóbb nyílt törésvonalakhoz vezetnek. Ilyen az általános kisebbség-többség reláció is, ami napjaink Európájában, de világszerte is több fronton látszik manifesztálódni. Kijelenthetjük, hogy nem szűntek meg azok az évszázados-évezredes berögződések, mint a vallás, a nyelv, a nemzeti hovatartozás prioritása, amelyeket a multikulturalizmus már eltemetett, sőt erősödő tendenciában vannak. Gondoljunk csak a jobboldali radikalizmus, mint válaszreakció megjelenésére, vagy a legnyilvánvalóbb tünetre, a keresztény-muzulmán törésvonalra, ami jelen esetben Nyugat-Európában, Párizsban öltött testet 2015 januárjában.

A politikai, egy adott társadalmi, szociális, vagy gazdasági probléma elfedésére kiválóan alkalmazza az úgy nevezett kisebbségi kártyát, amellyel a többség figyelme elterelhető a valódi krízisről. Ilyen bűnbakképző stratégiák hazánkban, de az Európai Unió tagállamaiban is léteznek – csak a retorika más. Az emberek gyakorta összeesküvés elméletekkel magyarázzák ezen jelenségeket, amelyekről kijelenthető, hogy részigazságokat tartalmaznak, de a valóságot szubjektív, mondhatni fiktív módon képezik le. A következőkben ilyen európai kríziseket sorakoztatok fel az elmúlt 25 évből etnikai, vallási és szociális törésvonalak mentén.

Az elmúlt 25 év válságainak gócpontjai

A Kelet-Közép-európai rendszerváltásokat és a világ bipolaritásának megszűnését követően sokan úgy értékelték, hogy eljött a konfliktusok korának vége, azaz a „hatalom nélküli világ” állapota megszületethet. Azonban az olyan „tradicionális” ellentétek, mint a vallási, etnikai diverzitás, fennmaradtak, sőt csatlakoztak hozzájuk szociális, társadalmi, illetve nemi (és még sorolhatnánk) indíttatású „gócpontok” is. Ezek a gócpontok időről-időre fellángolnak, a tendencia pedig korántsem tűnik megállíthatónak.

Nyugat-Európában a kisebbségi kérdés a bevándorlás-politikában, a szociális ellátórendszer válságában és a vallási eltérésekben öltött testet az elmúlt időszakban (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország esetében), mivel magukat nemzetállamoknak definiáló államokról révén szó, etnikai kisebbségekről a hivatalos politika nem beszélhet (kivétel Skócia, Katalónia és Vallónia kérdése). Ez a tendencia térségünkben az etnikai kisebbségekkel szemben való politikában átfordul, mivel ezen országok nem elsősorban célországok a bevándorlók számára, valamint az országhatárok máig nem követik az etnikai határvonalakat, így a többség-kisebbség konfliktus „lőporos hordóként” folyamatosan jelen van.

Az elmúlt 25 év kisebbségi konfliktusait a következőben három kategóriában elemzem:

  1. Etnikai ellentétek Európában és a világon,
  2. vallási törésvonalak, civilizációk összeütközése (főképp Nyugat-Európában),
  3. szociális, szexuális és társadalmi kisebbségek.

1. A kisebbségi kérdés európai szintű eszkalálódása a rendszerváltások után először a balkáni háborúban öltött testet, amely megrázta a kontinens közvéleményét. A volt jugoszláv államokban az egykori szövetséges délszláv népek a II. világháborút idéző pusztítást végeztek egymással szemben, bizonyítva, hogy a kisebbségi ellentétek akár genocídiumhoz is vezethetnek, mint a szrebrenicai népirtás esetében. Míg térségünkben gyakran állami szinten diszkrimináltak kisebbségeket, addig Nyugat-Európában az illegális, terrorista jellegű szervezetek, mint az IRA vagy az ETA folytattak pusztító tevékenységet a nemzeti függetlenség elérése céljából, sokszor eszközöket nem válogatva. A szélsőséges úttal szemben azonban pozitív példákat is tudunk sorolni, mint a Dél-tiroli németség széleskörű területi autonómiája Olaszországban, vagy a belgiumi németek nyelvi, regionális autonómiája, illetve a finnországi svéd és a dániai német közösség szinte teljes egyenlősége a többségi társadalommal. A sikeres megoldások mind hosszú évtizedes kompromisszumok jegyében születtek. Ma Nyugat-Európát három etnikai kérdés feszíti leginkább: a már lezajlott skót népszavazás, Katalónia függetlenségi törekvése és a belgiumi flamandok szeparatizmusa. Ezen három területen túl az etnikai problémákat a ’90-es évek óta Nyugat-Európában jobbára fölülmúlja a bevándorlók kérdése, akik új kisebbségként jelentek meg ezen fejlett országokban, nem csak nyelvi, de kulturális és vallási vonatkozásban is.

2. Az elmúlt 25 évet vallási kisebbségi értelemben nem a vallásos-nem vallásos törésvonal határozta meg kontinensünkön, hanem a fokozódókulturális ellentét a keresztény és a muzulmán hit, kultúra között. Ez az ellentét gyakran a szociális különbségekből ered, mivel mindkét oldal igyekszik bűnbakot keresni, hogy elfedje saját helyzete romlásának valódi okát (európai szélsőséges mozgalmak jóléti sovinizmusa kontra „szegénysorban élő bevándorlók”). Nyugat-Európában ma becslések szerint közel 20 millió muzulmán vallású személy él, akik közül sokan már harmadik generációs bevándorlóként vannak jelen. Ezek, a korábbi gyarmatokról és Törökországból bevándorolt, muzulmán vallású emberek igen polarizáltak, többségük beilleszkedett már a befogadó államokba, tisztességes adófizetők, akik eltérő kulturális szokásokkal bírnak. Azonban a bevándorlók harmadik generációjának egy része, akik már Európában születtek, hajlamosak az iszlám fundamentalista jelszavak elsajátítására és a szélsőséges mozgalmak tagjaivá is szívesen válnak – ezt a tendenciát mutatja az Iszlám Állam léte is. Ez a kulturális ellentét gyakran párosult az elmúlt időszakban kis létszámú és támogatottságú! csoportok terrorista merényleteivel, mint a londoni metró robbantások, vagy a párizsi gyújtogatások, illetve a Charlie Hebdo elleni merénylet. Le kell szögeznünk, hogy az európai muzulmánok döntő része békésen kíván együtt élni a többségi táradalommal, ugyanakkor ők szenvedik el egy-egy véres konfliktusnak negatív hozadékait. Állításomat bizonyítja az a tény, hogy a németországi 4 millió fős muszlim közösség 90 %-a ragaszkodik a német társadalom alapértékeihez, miközben mára a németek 61 %-a elutasítóvá vált a vallási kisebbséggel szemben. Ez az elutasítóvá váló tendencia pedig az „összeurópai” társadalomra is rávetíthető. Csernus Sándor szakértő szerint „a legveszélyesebb dolog egy bevándorló esetében az, ha úgy kell éreznie, hogy automatikusan elutasítja, megbélyegzi, vagy éppen alsóbbrendűként kezeli őt a befogadó ország, ha valakit kivet egy közeg, az szükségképpen frusztrációt és ellenreakciókat termel, aminek valóban lehetnek szörnyű következményei.”

globalresearch_ca.jpg

3. Végül a kontinensen meglévő kisebbségi kérdésnek egy harmadik vetülete is van, ami a nemi, társadalmi és szociális kisebbség-többség kategóriában ölt testet. Ma tisztán nem beszélhetünk sem etnikai, sem vallási konfliktusokról azok szociális háttere nélkül, tehát a kisebbségi problematika kezd gazdasági szálon is futni. Gondoljunk csak arra, hogy a kisebbségi régiók fejletlenebbek, mint a többség által lakott területek (kivétel Katalónia esete), vagy például a muzulmán lakosok nagy része társadalmilag alacsonyabb rangú munkákat lát el, emiatt egy bizonyos szinten „beskatulyázottak”, nincs esélyük kitörni született állapotukból. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szegénység fokozatos növekedését sem, ami egyre több társadalmi csoportokat érint, nem válogatva a többség és a kisebbség tagjai közül. Az Európai Unió megkísérli irányelvekkel, programokkal, speciális esetekben felszólításokkal szabályozni a nemi és társadalmi kisebbségek helyzetét, azokon javulást kieszközölni, eddig úgy tűnik, hogy sikertelenül, amit újfent bizonyítanak a párizsi események (nem sikerült a teljes muzulmán lakosság integrációja). Az összeesküvés elméleteket háttérbe szorítva tudományos szinteken egyre inkább beszélnek arról, hogy az elkövetkezendő évtizedek fő feladata nem az etnikai vagy a vallási kérdés mérséklése lesz, hanem a szegénység feltartóztatása, radikális esetekben akár az „éhséglázadások” megfékezése is.

Szaporodó konfliktusok!? Napjaink aggasztó kérdései

Európának és az EU-nak 2014-ben és napjainkban egyszerre több konfliktussal kell megbirkóznia, ami korábban nem tapasztalt nehézségeket mutat. Nem elég, hogy az „öreg kontinens” szemmel láthatóan az egyre inkább expanzióba lépő Oroszország és a hegemón hatalmát megtartani igyekvő Egyesült Államok sakktáblájává vált, még belső feszültségek is terhelik, amely civilizatórikus jegyeket mutat. Tény, hogy a kontinens országainak nagy része az Egyesült Államok, azaz a „nyugati világ” kötelékéhez és katonai szövetségéhez tartozik, azonban vannak olyan országok, mint Ukrajna, vagy Szerbia, akik orosz kapcsolatokat ápolnak, amit ki is használ az orosz politika a kontinens egységének megbontására. Írásunk elkészülésének pillanataiban is fegyveres konfliktusok zajlanak Kelet-Ukrajnában, amely problémának rendezésében eddig a nyugati világ sikertelen volt. A nem megfelelő válságkezelést mutatja az Iszlám Állam léte is, amely brutalitásával és fundamentalizmusával eltipor minden olyan értéket, amely a nyugati világ számára az alapokat jelenti. Az Iszlám Állam és a jelentős európai muzulmán közösség kapcsán felmerülhet egy olyan kérdés is, hogy a problémát katonailag, azaz „erőből”, vagy pedig békés eszközöket alkalmazva kell (lehet-e) rendezni, hogy a folyamat ne tudja újragenerálni magát. Mindenesetre a párizsi eseményeket követően az előbbi látszik megvalósulni.

cagle_com.jpg

De mi a helyzet a kontinens másik, nyugati felén? Tavaly Nagy-Britannia a széthullás határához sodródott a skót népszavazás kiírásával, de ugyanilyen gondokkal küszködik Spanyolország és Belgium is. A kisebbségi problémák másik csokrába, amely a muzulmán jelenléttel magyarázható, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, de Ausztria, Belgium és Hollandia is beletartozik. Ezekben az országokban egyre feszültebbé válik a többségi társadalom és a bevándorlók közötti viszony, amit mutat a Charlie Hebdo elleni merénylet is. A gyilkosságoknak több szinten szimbolikus jelentősége volt, egyrészt az iszlám radikálisok meg kívánták büntetni a karikatúrákat kiadó lapot, másrészt a távlati céljaik már aggasztóbbak lehetnek: elmélyíteni az ellentétet a muszlim és a keresztény lakosság között, így várhatóan a többségi kirekesztés következtében az iszlám hívői fogékonyabbak lehetnek a terrorizmusra és radikálisabb jelszavakra, amely „elvárások” már nagy nemzetbiztonsági kockázatot hordoznak magukban (az Iszlám Állam sejtjei megjelenhetnének a kontinensen is).

Veszélyes korszakba értünk, ugyanis amennyiben az európai döntéshozók hirtelen cselekednek, úgy véglegesen megromolhat a viszony a keresztény és az iszlám civilizáció között, aminek Európa-szerte ezrek is áldozatul eshetnek mindkét oldalon. Egy esetleges háború pedig a tömegpusztító fegyverek korában végérvényesen átrajzolhatná a világ jelenlegi hatalmi térképét. De mindez csak fikció! Ahogy a példa is mutatja, elég csak egy kis szikra és ürügy, máris milliók vannak az utcákon és milliónyi sztereotípia születik egy pillanat leforgása alatt. Azonban egy biztos, jelen pillanatban a kisebbségi kérdés felértékelődött világunkban, amelyet csakis kölcsönös kompromisszumok árán és higgadtsággal lehet kezelni.

Szakirodalom és forrásjegyzék

A németek jó része retteg a muzulmánoktól. Forrás: mno.hu és Bertelsmann Alapítvány (http://mno.hu/kulfold/a-nemetek-jo-resze-retteg-a-muzulmanoktol-1266812)

A többség szigorítaná a bevándorlás szabályait. Forrás: Századvég Alapítvány (http://szazadveg.hu/foundation/kutatas/piac-es-kozvelemeny-kutatas/a-tobbseg-szigoritana-a-bevandorlas-szabalyait)

Az Iszlám Állam teljes megsemmisítését tervezik. Forrás: index.hu (http://index.hu/kulfold/2015/01/18/az_iszlam_allam_teljes_megsemmisiteset_tervezik/)

Feledy Botond: Európa a Charlie Hebdo után. Forrás: index.hu (http://index.hu/velemeny/2015/01/11/parizs_feledy/)

IRA és ETA: Terrorizmus Európában. Forrás: origo.hu (http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20011106iraes.html)

Konfliktusok és kezelésük Közép-Európában. Teleki László Alapítvány, Budapest, 2000.

Simonovits Bori: Nemzeti identitás, kisebbségek és társadalmi konfliktusok. A magyar társadalom attitűdjének alakulása 1992 és 2014 között. A TÁRKI Kutatóintézet felmérése.

Szekeres Tamás: Terrorizmus, bevándorlás, sajtószabadság és iszlám – eltérő szempontok. Forrás: szegedma.hu (http://szegedma.hu/hir/szeged/2015/01/terrorizmus-bevandorlas-sajtoszabadsag-es-iszlam-eltero-szempontok.html)

Szőnyi Szilárd: El lehetett volna kerülni a francia újságírók lemészárlását. Forrás: valasz.hu (http://valasz.hu/publi/el-lehetett-volna-kerulni-a-francia-ujsagirok-lemeszarlasat-108237)

Szólj hozzá

kisebbségek etnikum konfliktusok XXI. század